Lélekfonat

Pilléket éreztem lebegni kinyújtott tíz ujjam felett,
Nyelveik pödréről zamatos szamóca nedűcsöpp esett.
Végtelen fekete égtetőn pemzlivel maszatolt habok,
Gyönyörben gyűrődő vágyaktól remegek, gyöngyfogam vacog.

Sóhajok súlyától bágyadtan, örökkönt ízlelek számon,
Világra született valómat lényébe olvadni szánom.
Lángszerű balzsammal kenődünk, időnkbe végtelen vegyül,
Szívének szapora rezgése tejselyem bőrömnek feszül.

Lelkünkbe préselve egymásét, rajtam a kéjcsipke szorít,
Határt már levetve, feladva, tűztenyér csupaszon borít.
Fékezni képtelen mohóság, kérlelem véget ne érjen,
Földi lét vibráló csodája gyötrődni ennyire szépen.

Pontszeme vakon lát - rám tekint, látványa izmosan ölel,
Mibennünk, köröttünk távolság sosem volt ily szoros-közel.
Kapcsolókaréja rám tapadt, szárnyunk már szinkronban repül,
Együvé fonódott lényegünk önfeledt arcunkra vetül.

Szelíden simogat pillangóm, izgatott lelkem oly pőre,
Irizál szemének bogara, lebegő álmaim őre.
Felhőnyi fodrosság felettem, pirkadó mélység az éjben,
Átkarol vonzalmunk nesztelen, mámorral álmodom ébren.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

... és most, ez itt a Te gondolataid szavakba öntésének a helye

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása