Talp alá leoninus

Fű és mandula, két térd, csendem szeltem a létért,
Talpon pattan a hang, húzza az erdei gang,
Lejtőn szusszan a gondom, szél haja görbül a dombon,
Hűs törzs gesztenyerúd, kérgesen űzi a bút.
 
Égnek gyöngyszeme hullik, felhő kúszik a csúcsig,
Békák gombszeme szén, zöld-zeke - csúszik a fény,
Ízelt gondja, ha koppan, nincs baja, megy neki jobban,
Kétség nem fog a mán, borbolya szúr ma csupán.
 
Bolyhos pára ma köntös, loknim ritmusa röpdös,
Tücskök himnusza száll, hallik az éteri bál,
Fenyves csillaga vibrál, víz szava csobban a hídnál,
Árny ér, éjjeli társ, külleme, illata hárs.
 
Érez bennem az élet, (nem fáj), sugdos a részlet,
Dobbant láb, a remény fáknak e tündehegyén,
Földtől régi ajándék önmaga, Isten e tájék,
Újfent csurran a nyár, hajnal az alkonya már.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

... és most, ez itt a Te gondolataid szavakba öntésének a helye

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása