Katalina-bogárka

Hullámzó takarón ringatózva fekszem,
Özönnyi szálacska körbefonja testem,
Mint olvadt tejszínhab menta levelekben,
Szatén hó-ruhámban fűbe heveredtem.

Felettem égmező, indigó-kék felleg,
Libegő levegő, repülnek a percek,
Pillámra ólomsúlyt szellő-manók csennek,
S szabadon álmodva beszívom a csendet.

Simuló sugarak lágyan köszöntöttek,
Álmomból csitítva, ajándékkal jöttek,
Fényes gömb-gombokat hamar rám öltöttek,
Tűzpiros pettyeken pontnyi grafit-csöppek.

Patyolat ruhámon gombjaim csodálom,
Számolom, mennyi, hány, cingár cérnaszálon,
Mozdulok, s ámulok: csudát kell most látnom,
Mindahány elillan bűbájos gomb-szárnyon...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

... és most, ez itt a Te gondolataid szavakba öntésének a helye

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása