Szamócámhoz

Friss, huncutnyi vízcseppek csúszkálnak a mázon,
Kerti öntöttvas lapon míves agyag-álom,
Ecset simult cserépre, ujjak súgta minta,
Fazekas mű remekén röpkén elmélázom.

Páfrányos-szín tál öble átöleli kincsem,
Ínycsiklandóbb csemege égen-földön nincsen,
Szív-alakú tünemény, piros, húsos étek,
Aromája kacskaring, száll, hogy felderítsen.

Zöldellő kóc-pepijét viselő, dús termés,
Szégyenre biz oka nincs, megnyerő teremtés,
Minél dundibb idoma, kóca mennél fessebb,
Egyöntetűbb, elalélt körében a tetszés.

Apró magok: Nap-szeplő büszkélkedik rajta,
Édes, ízes, zamatos, mosolygós kis fajta,
Szentül hinném vágyamnak viszonzatlan voltát,
Ám épp sóvár szemembe kacsint bé, a csalfa.

Incselkedel, gyümölcsöm, bennem párra leltél,
Tálamban ott csücsülve nékem rendeltettél,
Fröccsen, loccsan levednek menten mézes árja,
S falom, nyelem, őt hallom? ... egyre csak nevetgél.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

... és most, ez itt a Te gondolataid szavakba öntésének a helye

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása