A férfi úgy szeret

A férfi úgy szeret

 

 

A férfi úgy szeret

Ha reám néz, tűnyalábos fenyvesek húzó meredélye,
Ha szól, kandalló-rab fahasábok láng-szított moraja,
Ha ölel még, kéz-kötötte legszorosabb nádfüvű kéve,
A csók, dér-éjjeleknek páradús hő-lehelt nappala.

Ha félt, hurrikán Ő, havas hegyfokon szélcsend idejében,
Ha szomj gyűr, esőfelhő, por-szilaj Szaharát átitat,
Ha kér, mosolyom szűrként ölti magára, fűtse Őt télen,
A bordűr, nyílt ajka, melynek díszéül szánja csókomat.

Ha éhem mar, porhanyós termőföldem, rajt gyümölcs, roskadó,
Ha sírok, fürtös mosolyú tündérkét húz bolyh-fellegen,
Ha betakar, durcás dedre enyhként kent balzsamos altató,
S az ok, én a nő, mellé Ő a férfi és a szerelem.