Csillagokra futva

Csillagokra futva

 

 

 

 

Csillagokra futva

 

Vérvörös sejtjeim Perignon-fürdőben,
Érbolyom verője szív-dobog erősen,
Sötét-éj pupillám telt-holddá töltődik,
Hormonnyi jókedvem mosolyog belőlem.

Orcáim pozsgája csak kamill-csókra vágy,
Tégelyben hópuha, krém-finom selyemágy,
Szomjúság elhalkul bőrleplem pórusán,
Vonásom kisimul, arcomon lágy a vágy.

Pálcikás pamacsok súlytalan szunnyadnak,
Korallkő kis-kompakt szorosan zárva tart,
Porszemek bézsétől mattot ma nem kapok,
Folyékony szaténfény csupán ég-fakadhat.

Maxi-pép pillámat átfonni nem fonja,
Gyöngyházláz szemhéjon csillámát nem ontja,
Ajakhús dús rúzstól buja mód nem duzzad,
Nyakívem parfümvíz-apály sem csapkodja.

Szösznye-szín fonatom hátoldalt engedem,
Föld-futó-felöltőm büszkéllőn viselem,
Pipellőt bekötök, mérföldön átjárót,
Külsőmön természet, mesterségmentesen.

Csíntelen bensőmön végtelen szabadság,
Körönként lemarad stressz-feszült zavartság,
Nagy csillagvárosba, flóránkba lélegzem,
Felhőnyi lelkemen galaxis-darabkák.

Újabb kör: izzó szív, Napunkat éneklem,
Még egy jön: csillagos csodákba lézengem,
Gyorsulok: végleges sötétlyuk szippant be,
S szélszárnyon hinnem kell bolygóntúl-lényekben.

Kvazárok érkeznek, nyűgöző gigászok,
Roppant a fenségük, ... s én huncut: halászok,
Pancsolom erejük, kócolom fényüket,
S szememre spirálist nyílnak rá világok.

Most hunyva hallgatok, űrből szól tán szívem,
Dübörög, nem hallik más mellé, úgy hiszem,
Szívdobbot morajlik embernyi életem,
Majd percről percekre lassanként megpihen.

Dom-pezsgve fürödtem testemben: vörös menny,
Érgomoly lüktetett hallhatón köröttem,
Bogárkám ma is telt, ében-mély korongra,
S csillagra futok én holnap is, ... körökben.