Ő, Cicusom

Ő, Cicusom

 

 

 

 

 

Ő, Cicusom

Otthonom udvarán ücsörgött,
Tíz éve, éjjel volt, csütörtök.
Gombócnyi élete kezemben,
Szőrpamat szemekkel, elvesztem.

Döntésre jutottam azonnal,
Bevittem ölelő karokkal.
Éltembe pottyantott jutalom,
Megosztom, mit jelent, mutatom:

Ében ő, puhácska, illatos,
Aprócska tappanccsal megtapos.
Érintem, dorombja dörömböl,
Szívesen nem megy el ölemből.

Bundáját arcommal túrhatom,
Megesik, lelkem így nyugtatom.
Hunyorgó szemében békesség,
Jóllakat, mint mázas édesség.

Pihenő, szívemre kucorog,
Becézem, kedvére motyogok.
Fültövén ujjammal körözök,
Elszundít, kis hanggal nyöszörög.

Éberen, ereje teljében,
Cikázik, hosszasan elnézem.
Felszerelt csúcspenge karmokkal,
Harcra kész, remegő bajusszal.

Légtornász, víg vadász: kegyetlen,
Sok préda nem maradt nyeletlen.
Kisszobám szolgálja kényelmét,
Játékszer heverész szerteszét.

Fésülöm, ápolom, vigyázom,
Óvatlan: rászólok, vigyázzon!
Figyelmem alapos, ösztönös,
Törődés kettőnk közt kölcsönös.

Rossz napok, nem muszáj szorongnom,
Megsimít, nyalint az orromon.
Családtag, félthetem, támaszom,
Úgy is, hogy más fajból származom.